Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÁLASZ

2010.07.01
VÁLASZ KOVÁCS ÉVA SZOCIOLÓGUS "HANGOSAN KÉREM KI MAGAMNAK A TRIANON-EMLÉKTÖRVÉNYT" CÍMŰ CIKKÉRE Hangosan kérem ki magamnak a Kovács Éva-féle magyarellenes uszítást! Először is, törvénytisztelő állampolgárként Hangosan kérem ki magamnak azt a fajta nemzetellenes uszítást, mely árad és fröcsög Dr Kovács Éva, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa által a Népszabadság mai (június 22) számában megjelentetett cikkből, mely uszításról azt hihettük, hogy az mszp-s, szdsz-es söpredék bukásával legalább egy időre megszűnik. másodszor, Hangosan kérem ki magamnak, hogy olyanok uszítsanak a trianoni kényszerbéke emléknappá nyilvánításáról szóló törvény ellen, akik - remélem, nem alkatilag - képtelenek nemcsak a magyar nép örök fájdalmának átérzésére, de még az akkori események, sőt a mai helyzet tárgyilagos elemzésére, vagy akár megismerésére is. Harmadszor, Hangosan kérem ki magamnak, hogy olyanok uszítsanak Magyarország Szent Koronája ellen, akiknek - tanulmányaik, szakmai pályájuk és elfogultságaik okán - még elemi ismereteik sincsenek róla, olyannyira, hogy azt a köztársaság eszméjével ellentétesnek tartják (természetesen nem az). Továbbá gúnyolódik az Árpád fejedelmet a Kárpát-hazába bekísérő turulon, majd ezen felbátorodva koronás címerünkön is, javasolva eltörlését, ami viszont már alkotmánysértő és bűncselekménynek számít. De hát az ő fajtájának nagyjából a gyurcsányéval egyező a viszonya a magyarellenes bűntényekhez. Talán tudtán kívül, kihagyta a kigúnyolandók közül a Himnuszt, a magyar őstörténetet és 1956-ot - sebaj, majd a következő cikkbe beleveszi. Negyedszer, HANGOSAN KÉREM KI MAGAMNAK, hogy 21 évvel a kommunizmus állítólagos felszámolása után még egyáltalán létezhet egy MSZP nevű párt a tömeggyilkos kádárjankó utódpártjaként, mely párt az eltelt nyolc év alatt szinte végromlásba taszította az országot, hogy egyáltalán még létezhetnek olyan szennylapok, mint a Népszabadság és a Népszava, melyek napi rendszerességgel gúnyolják a magyarságot, hagyományainkat és jelképeinket, hihetetlenül ocsmány módon éltek és élnek vissza a libertas és a vox populi szent fogalmaival, melyek védelmükbe vették az elmebeteg bűnöző gyurcsányferenc nemzetpusztító uralmát, ámokfutását, őszödi beszédét és 2006. őszi vérengzését. Szégyellem magam, hogy nem tettem meg mindent e gyalázatos szennylapok végleges betiltása érdekében, és hogy a politikai vezetésben nem volt - és ma sincs - meg a kellő erő, hogy betiltsa a szélsőséges fajgyűlölő MSZP-s csürhét, de még a nevét és emlékét is, és törvényt hozzon a fenti két szennylap betiltásáról, székházuk lerombolásáról azért, hogy ilyen néven soha többé ne lehessen újságot indítani. E cikkében Kovács Éva felsorakoztatja mindazt, amit az "írástudók árulása" címén vezető értelmiségünk (nagyobbik) részének rovására lehet írni az utóbbi húsz (de főleg nyolc) évben. (Vagy esetleg tud valaki arról, hogy akadémiánk vagy írószövetségünk testületileg elítélte volna a gyurcsányi őrületet? Sajnos inkább lovat adtak alá.) Az írás ugyanis nemcsak magyarellenes indulatokról tesz tanúságot, hanem - tartalmi oldalról - mélységes tudatlanságról, alapvető ismeretek hiányáról, lelki oldalról pedig rémisztően csökött nemzettudatról. Sok-sok honfitársunkhoz hasonlóan a szerző - részben önhibáján kívül - hiánybetegségben szenved, mivel nincs vagy csökött a nemzettudata. Tehát beteg ember, akin nem gúnyolódni kell, hanem kideríteni a betegség okát, és gyógymódot javasolni. Valószínűleg nem is érti, mi történik körülötte; hogy megbukott a mérgező balliberális közbeszéd, megsemmisült az SZDSZ, és - mint a pesti vicc mondja - már Oslóban van az MSZP székhelye. Ezért dühös, és vagdalkozik, mint Mesterházy Attila vagy Bauer Tamás, akik úgy viselkednek, mint a sarokba szorított hörcsög, aki állítólag még az emberre is rátámad ilyenkor. De hát mennyiben tudok én többet mint Kovács Éva? Talán jobb iskolába jártam? Egy fenét jártam én jobb iskolába, sőt egy fokkal rosszabba, mert idősebb vagyok, és még a Rákosi-féle vészkorszakban kezdtem az iskolát. Akadémiánk jóvoltából ugyanazokat a bődületes hazugságokat (vagy éppen semmit) tanítottak nekem is a magyar őstörténetről, Trianonról, a magyarok rokonságáról, a magyar nyelvről, népköltészetről, és egyebekről. Sejtettem, hogy durva hazugságokról volt szó, de nem volt rá bizonyítékom. Az egyetemeken 40 évvel ezelőtt is nagyjából olyan szinten folyt a magyartalanítás, mint manapság, vagyis eléggé erőteljesen; legföljebb arról lehet vitatkozni, vajon a szociológus vagy lélektan szakon sikeresebb-e a gyökértelenítés, vagy esetleg idegen nyelvszakokon? Ezt nem tudom eldönteni. Viszonylag későn, 15 évvel az egyetem elvégzése és a doktorátus megszerzése után jött el számomra a kegyelmi időszak, amikor fokozatosan megismerhettem az eltitkolt igazságot, a hiteles tényeket népemről és történelméről. Kovács Éva életében még nem jött el ez a kegyelmi időszak - imádkozzunk érte, hogy eljöjjön, hiszen értem is imádkoztak annak idején. Az ő hiánybetegségének oka: saját szakmai életútja és munkahelye, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete. A nemzeti jobboldalon állók közül sokan vitatjuk a MTA nevében lévő mindkét jelzőt, tehát nemcsak a magyart, hanem a "tudományost" is. Ne csodálkozzunk, hogy szegény Kovács Éva oly keveset tud Magyarország Szent Koronájáról, annak az egész Kárpát-medencét egységbe fogó erejéről, hiszen ha egy kicsivel is többet tudna róla, be sem kerülhetett volna jelenlegi munkahelyére. Saját tapasztalatomból tudom, milyen szigorral működtetik a szűrőt a tudományos minősítés rendszerében; kisdoktorin még szinte mindenki átment, a kandidátusin (ma: PhD) már működik a világnézeti szűrő. Amit én tudok - és még sok más keresztény magyar tud - a Szent Koronáról, azt olyan mesterektől tudom, mint Kocsis István, Pap Gábor, Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán József, és még néhányan, akiknek hálásak lehetünk, hogy átmentették számunkra ezt a tudást. Mert ez a feltétele annak, hogy egyszer végre kimondhassuk a jogfolytonosságot történelmi alkotmányunkkal. Trianonról pedig Raffay Ernőtől és Kiss Dénestől tanultam. Ezektől az emberektől azt tanultuk igen sokan, hogy a Szent Korona nem törölhető ki a magyarságnak sem a történelméből, sem a jogrendszeréből, sem a tudatából. Hogy a Trianonban átszabott határokba soha nem szabad belenyugodni, mert egy napon össze fog nőni, ami összetartozik, mert a magyarságról levágott testrészekkel a románok, tótok stb., amúgy sem tudnak mit kezdeni, azok csak rossz lelkiismeretüket növelik a jogtalanul szerzett területek miatt. Mert a Kárpát-medence szerves egység, mely csak egy központból működtethető. Kovács Éva szerint "tárgyalni" kell. Ugyan kivel és miről? A románokkal arról, hogyan lehet egy levágott végtagot működtetni? A szerbekkel, hogy szíveskedjenek befejezni a magyarverést? Ezt ő komolyan gondolja? Mestereim nevei azonban ki sem ejthetők az akadémia berkeiben, mert akadémikusaink egy része híven őrzi Paul Hunsdorfer örökségét, aki nagyon hamar átvette az uralmat Világos után a Széchenyi által alapított intézményben. Attól kezdve hazai tudományosságunk eredetében, módszereiben és céljában egyaránt fokozatosan idegenné vált, és ez a mai napig így maradt. Ormós Mária, Glatz Ferenc és társaik idegen szempontok alapján szabják meg, mit tanulhatnak gyermekeink (és persze tanáraik is) a magyar őstörténetről (besenyőktől űzött gyülevész horda), Rákóczi fejedelemről (bordélyházat és játékbarlangot tartott fenn Párizsban), Trianonról (megérdemeltük, mert nyilván már akkor is fajvédők voltunk) vagy 1956-ról (többnyire semmit, esetleg azt, hogy a csőcselék vette át az uralmat az utcákon), krónikáinkról (butuska mesék), népköltészetünkről (primitív zagyvalék), hihetetlenül gazdag népművészetünkről és néphagyományainkról (szép de elavult díszletek), nyelvünkről (másodlagos finnugor származék, a vogulnak alárendelve), és még hosszan folytathatnánk a sort. 160 év után a magyarságnak immár elege van abból, hogy osztrák minták alapján torzítva tanulja, vagy éppen ne is tanulja saját hagyományait és történelmét. Ne ítélkezzünk nagyon keményen Kovács Éva felett tudatlansága miatt, hanem inkább emeljünk kalapot azon (nagyon) kevesek előtt, akik ügyesen kijátszották az idegenszívű akadémia által használt szűrőket, és igaz magyar lélekkel, elszántsággal tudományos fokozatot tudtak szerezni. Csak két név: dr Bakay Kornél régész-történész és dr Marácz László, Amszterdamban élő nyelvész, akik kemény küzdelmet folytatnak a nemzet lelkét 160 éve nyomorító, ostoba finnugor elmélettel szemben. Erről bizony Kovács Éva nem tud, de talán arról sem, hogy nemcsak az egyes kutatók vonalán történt előrelépés, az új kormányon belül is államtitkári, illetve helyettes államtitkári szinten nyert képviseletet az antifinnugrizmus és a nyitás Kelet felé, illetve a Szent Korona tan. A kordonok lebontását ígérő új kormánynak nehéz dolga lesz az Akadémián; bizonyára nemcsak én emlékszem arra, hogy rögtön a rendszerváltás után (vagy közben) a szemfüles akadémikusok olyan törvényeket nyomtak keresztül a gyanútlan országgyűlésen, amelyek - legalábbis az ő elképzeléseik szerint - 50 évre bebetonozzák az akadémiai szerkezetet és tekintélyt. (Annak idején egy renegát tudós a Magyar Nemzetben figyelmeztetett ennek veszélyére - azóta nem hallottam felőle.) Talán most lesz alkalom ezeknek a betonba ágyazott kordonoknak a lebontására is. Nagyjából olyan súlyú feladat lesz, mint a jegybankelnök leváltása, és a pénzkibocsátás nemzeti kézbe adása. Sajnos a nemzettudat torzulása egy idő után már magát a tudományosságot is csorbítja; akadémikusaink nem csak Marácz Lászlóról nem akarnak tudni, de Angela Marcantonio olasz professzornőről sem, aki nemzetközi színtéren, vaskos szakkönyvben cáfolta az egész finnugor (uráli) rokonsági elméletet, és műve magyarul is olvasható. Addig azonban Kovács Éva esetleg ír még egy disszertációt a zsidó identitásról, ezúttal mondjuk Erdélyben, és még néhányszor "hangosan ki fogja kérni magának" - vajon mit? Azt, hogy egyre több keresztény magyar fog körülötte élni, akik egyre kevésbé lesznek vevők a Szent Korona elleni uszításra? Esetleg egy idő után megunja, mint az egyszeri tüntető, és hazamegy? Netán megfogadja a nagy (bukott) vezér tanácsát, mely szerint "el lehet innen menni"? Én nem javasolnám. Inkább tanuljon, még nem késő. Tanuljon meg magyarnak lenni, nagynak lenni - az egész nemzettel együtt. Meg lehet tán ezt is szokni. Dr. Végvári József nyugdíjas nyelvtanár
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.