Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irokéz tudás

2010.01.16
Észak-amerikai gyógyitó hagyomány ( főleg ) a Nagy-tavak vidékéről A gyógynövények működése és használata Irokéz tanitások Tom Porter ”És nagyanyám mondta” cimű könyve alapján (sajnos nincs hosszú i-m ) A gyógynövények természetéről Az irokéz teremtéstörténet szerint a gyógynövények még abból az időből származnak amikor az első ikertestvér-pár együtt járt a földön. Ahogy jöttek-mentek a világban, tettek-vettek, újabb és újabb állatfajtákat és növényi formákat hoztak létre. Az ehhez szükséges erőt Istentől kapták, Isten hatalmazta fel őket. A jobbkezes testvértől való gyógynövények hasznosak, jóindulatúak, mindig barátságosak és biztonságosak. A balkezestől valók másképpen működnek, ezért vigyázni kell velük. Egy részük hasonlit a gyógynövényekhez, de gyógyhatásuk nincs, más részük kifejezetten ártalmas, vagy a gyógyhatás mellett ártó hatásuk is lehet. Röviden az előzményekről: az ikrek az Égi Asszony unokái voltak, aki áldott állapotban zuhant le az Égi Világból. A madarak és vizi állatok segitségével az óriásteknős hátára került, ahol egy maréknyi földből táncával egy egész földrészt varázsolt. Ahogy táncolt, növények is nőttek a lába nyomán. Ebbe az új világba szülte meg lányát, és ide születtek később lányának fiai is, az ikrek. Az egyik jobbkezes volt, a másik balkezes, apjuk pedig a nyugati szél... Az ikrek állandó harcban álltak egymással, már az anyaméhben is. A balkezes még világrajönni sem akart úgy, ahogy a bátyja. Az anyja oldalán keresztül tört ki, amibe anyja belehalt. Az Égi Asszony eltemette lányát, akinek földbe helyezett testéből nőtt az irokéz világban Három Nővérnek nevezett növénycsoport, a kukorica, a bab és a tök. Az Égi Asszony lánya halála után ezzel gondoskodott gyermekeiről. Ahogy az ikrek cseperedtek, egyre többféle dolgot gondoltak ki és mintegy játékuk részeként megalkották őket. A jobbkezes fiú teremtette a kálmost. Angolul édes sásnak hivják, mohauk nyelven pedig ritka (értékes) gyökér a neve. Azért tartják értékesnek, mert sok mindenre jó. Énekesek és szónokok rágják a a gyökér darabjait hogy megőrizzék a hangjukat. Teája a tüdőt erősiti, de a megfázáson is segit. A nap bármely szakaszában használható, mindig számitani lehet rá. Ablakba helyezve távol tartja a rontást. Semlegesiti az ártó erőket, az ártó hatású orvosságokat is. Az ördöngösök, boszorkányok messze elkerülik. A balkezes testvér ezt meglátta, nagyon féltékeny lett, és ezért egy, a kálmoshoz hasonló növényt helyezett el a vizek közepébe. Éjfélkor kell vizbe mennie annak, aki gyűjteni akarja. Angolna szerű, hosszú, sikos gyökere bármikor az ember kezére tekeredhet. Meg kell küzdeni érte. Csak azok használják akik elég bátrak és tudják kezelni, mert nagy erő van benne. Gyógyitó hatású is lehet, de ártó is, attól függően hogy merrefelé irányitják az erejét. Azok az orvosságos növények amiket a balkezes fiú teremtett, mind igy viselkednek. Jó példa a kiszámithatatlan természetű növényekre a gyömbér, a kanadai gyömbér is. Bár a reggeli órákban is gyűjthető, igazán alkonyatkor van ereje teljében. Az öregek soha nem tartották a házban. Néha a pajtába tették, vagy a kert végében találtak neki helyet. A gyömbér igen szeszélyes, sértődékeny növény, ha nem tetszik neki ami körülötte zajlik, bármikor ”támadásba” lendülhet. A jobbkezes testvér ilyesmit soha nem teremtett volna. A tőle származó növények mindig jóindulatúak. Régebben voltak füvesemberek, akik a gyömbérből más növényekkel keverve szerelmi varázsszert is készitettek. Ha valaki hóditani akart, csak a ruhájára tette. Azonnali hatása volt a másik nemre. Aki hozzáért, attól arra az estére nemigen lehetett megszabadulni. Mindezt azért fontos megtanulni, mert aki nem ismeri a gyógynövények eredetét, nem tudja hogy melyik testvértől valók, az azt sem tudja hogyan lehet biztonságosan használni őket. De senki ne gondolja, hogy a balkezes testvér gonosz lenne: ő csak a világ kiszámithatatlanabb részéért felelős. Mikor Isten a két testvért végül elválasztotta egymástól, a jobbkezes a napos oldal, a balkezes a sötét oldal felett kapott hatalmat. Mindkét oldal a teremtett világhoz tartozik, nekünk pedig az a dolgunk hogy mindkettőhöz alkalmazkodjunk. Azt azonban tudnunk kell, hogy az éjszakai része a teremtett világnak csalafintasággal teli, kiszámithatatlan. Könnyen bajba keveredik az ember, ha nem vigyáz. Ha figyelünk rá és együttműködünk vele, a balkezes testvér éberségre és óvatosságra tanit. Semmiképpen sem vezet jóra ha megharagitjuk, és mindig tartsuk észben, hogy az övé a fele királyság. Ezt az irokézek nem egészen igy mondják, de azért nagyon közel járnak... A rontásról A gyógynövények működését és erjét sokféle dolog befolyásolhatja. Ezekről a dolgokról történetek, szabályok és tiltások formájában beszél az irokéz szájhagyomány. Az egyik tiltás a gyermeket váró fiatal párra vonatkozik, férjre és feleségre egyaránt, mert az irokéz hagyomány szerint az apa is várandós a feleségével együtt. Mivel a várandós szülőkben hatalmas erő van, olyan erő, amit Istentől kaptak hogy az új életet a világra segitsék, de egyszersmind olyan erő, aminek irányitására, szabályozására nem képesek, vigyázniuk kell hogy legalább másnak ne ártsanak. Ha bejelentés nélkül érkeznek olyan házhoz, ahol gyógynövényekkel foglalkoznak, az energiákat átrendezheti és a gyógyhatást megszüntetheti pusztán a jelenlétük. Ezt persze jóvá lehet tenni, de mindenképpen kellemetlenséget okoz, ezért nem ajánlatos váratlanul betoppanniuk sehová. Az ehhez kapcsolódó történet a következőképpen szól Tom Porter irása alapján. Tom Portert nagyanyja nevelte. Miután megházasodott és elköltözött otthonról, minden nap beugrott nagyanyjához hogy egy-két szót váltson vele. Egy alkalommal, mikor az első gyerekkel volt várandós ő és felesége, Tom Porter éppen akkor toppant be nagyanyja házába a várandós apák megsokszorozódott, hétszeres erejével, amikor az gyógynövény italát készitette. ( Régen az öregek, főleg azok akik túljutottak a hetven, nyolcvanéves koron, mindenféle erősitő italokat fogyasztottak. Ezzel biztositották hogy a vérük, csontjuk és izületeik rendben legyenek.*) ”Most tönkretetted az orvosságomat” mondta Tom Porter nagyanyja. ”De nem baj, helyre fogjuk hozni. ” Megkérte unokáját hogy igyon egy kortyot a keverékből, aztán hogy ujjával érintse meg az üvegben levő a maradékot. ”Hát ezért kell vigyáznod hogy ne menj sehová bejelentés nélkül” mondta azután. ”Akaratlanul is tönkreteheted mások gyógyszerét, de még saját gyerekednek is kárt okozhatsz. Ezért fontos tudnotok a várandós szülőkre vonatkozó tiltásokról. ” Az a csodálatos a mi hagyományunkban, teszi hozzá Tom Porter, hogy egy kis tudással a hétszeres rosszból bármikor hétszeres jót tud varázsolni. Még a várandós szülőknél is több erő van a nőkben menstruációjuk idején. Isten minden hónapban helyet épit testükben az élet fogadására, ezt aztán lebontja a tisztitó folyamat segitségével. Az ilyenkor kiáradó erő mindenféle zavaró hatással lehet közvetlen környezetükre, a szertartásokra, folyamatokra vagy emberekre. Az indián világban általánosan elterjedt az a nézet, hogy menstruáló nők gyógynövényekhez, ételhez ne nyúljanak, a többiekkel együtt szertartáson részt ne vegyenek. Régen külön házat (kunyhót) tartottak fenn a menstruáló nők számára. Itt az öregasszonyok gondoskodtak róluk és külön szertartásokat tartottak számukra. Ez a hagyomány a nőkben rejlő erő felismeréséről és tiszteletben tartásáról tanúskodik, és semmiképpen sem arról hogy a régiek tisztátalannak tartották volna a menstruáló nőket. A torontói indián központban a közös táncolás alkalmával gyakran megtörténik ma is, hogy az öregek közül feláll valaki és emlékezteti a résztvevőket, hogy a menstruáló, holidejükön levő lányok a táncba ne álljanak be és az ételhez ne menjenek közel. Ezzel persze együtt jár is, hogy a hozzátartozók, barátok, vagy bárki akit megkérnek, ki is szolgálják őket. A fent emlitett hagyományok furcsának tűnhetnek azoknak, akik az un. modern világban nevelkedtek. A terhességhez és a női ciklushoz fűződő tanitásokat is sokan babonaságnak tartják, de az öregek határozottan állitják hogy ezek mind nemzedékek tapasztalataival bizonyitott tényeken alapulnak. Az imáról A gyógynövények gyűjtését, feldolgozását és alkalmazását mindig ima kiséri. A gyógyitó és a gyógyulást kereső is imát mond, nem is egyszer. Az indián népeknél az imát dohány felajánlása kiséri. A dohányt kézben tartják, tűzben vagy pipában égetik. Az irokézek szerint a dohány szent növény, mert a Földanyából, az Égi Asszony lányának földdel takart testéből nőtt erre a világra a teremtő rendelésére. Az imához használt dohány különbözik a kereskedelemben kapható dohánytól, nemzedékeken át örökitett magról szaporitják. Mielőtt bárki imát mondana, vagy dohányhoz nyúlna, meg kell szólitania a teremtőt, és bűnbocsánatot kell kérnie. Ez valahogy igy hangzik. ”Itt áll fiad-lányod, köszönteni szeretne, és gyógynövényért indulna. Ha vétettem ellened, vagy teremtett világod ellen, segits hogy a hibámat helyrehozhasam. ” Minderre azért van szükség hogy az imát harag és félelem nélkül mondhassuk. Maga az ima pedig nem más, mint Istennek és Isten teremtett világának mondott köszöntés. (Lásd. Vessünk számot hát, édes Istenem, Hogy lelkemet, ne kelljen féltenem, Hogy lehessen bátrabban szóllanom, Midõn meg kell elõtted állanom. Színyed elõtt mindennap elesek. De te lettél Atyádnál kezesem, De megbocsáss, mer' szivembül szánom, Könyvek miatt szemembe nincs álom.) Tom Porter itt megjegyzi, hogy ezeket a dolgokat nagyon komolyan kell venni. Nem elég csak igéretet tenni, a hibákat tényleg helyre kell hozni. A hibák kizökkentik az egyensúlyt, a gyógyuláshoz pedig nélkülözhetetlen hogy a gyógyitó maga is az egyensúly helyreállitásán dolgozzon. Amikor az erdőre, mezőre, mocsarakba, vagy a vizek partjára érkezünk, ahol éppen a gyógynövényt gyűjtjük, a növénycsalád vezérét, a családfőt kell megkeresnünk. Tőle kell engedélyt kérnünk, hogy néhány családtagját gyógyitás céljából magunkkal vihessük. Magával a növénnyel is beszélnünk kell. Meg kell mondanunk neki hogy ki a beteg, és milyen segitségre van szüksége. Néha az is előfordul, hogy az egész falu számára gyűjtünk, és még nem tudjuk a beteg nevét. Ezt is megérti a növény, ha megmagyarázzuk neki. Később azonban, mikor már tudjuk hogy kinek lesz szüksége rá, imát kell mondanunk megint, és a gyógyulást kereső nevének, és a betegség természetét leiró szavaknak mindig el kell hangzania. Visszatérve a *-gall jelölt részre: Régen az öregek, főleg azok akik túljutottak a hetven, nyolcvanéves koron, mindenféle erősitő italokat fogyasztottak, és ezzel biztositották hogy a vérük, csontjuk és izületeik rendben legyenek... Aki vigyázott magára, és az indiánok szerint minden embernek kötelessége saját egészségéről gondoskodni, abban az időben száz, száztiz évig is elélt. Megjegyzés Az irokézeknél és a többi indián népnél is a gyógynövényekből, a vadon élő növényekből készült főzetek, gyümölcsökből és növényekből készült levek a mindennapi étrend részét képezték az összes korosztály számára, de az összetétel változott kortól, nemtől és évszaktól függően. Természetesen a gyógynövényekről az öregek tudták a legtöbbet. Ez a tudás a családon, nemzetségen belül öröklődött. Emellett létezett, és létezik ma is az orvosságos emberek és szent emberek speciális tudása. Erről majd a következő részben...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.